A kínai asztrológia szerint 2021 a bivaly éve, amely a Gergely–naptártól eltérően azonban nem január elsején, hanem február 12-én veszi kezdetét. A kínai naptár szerinti holdújév a világ népességének egynegyede számára a legnagyobb ünnep az év során, mivel Kína mellett több más ázsiai országban is része a kultúrának. Az esemény azonban nemcsak kulturális jelentőséggel bír, de a gazdaságra is komoly hatással van. A globális termelés révén pedig ez a hatás nemcsak Kínában, hanem Európában, így Magyarországon is érzékelhető. A tavalyi év tükrében pedig idén különösen fontos lehet mindez.
A kínai újév, vagy holdújév, amelyet tavaszünnepként is neveznek, egy mozgó ünnep, vagyis időpontja évről évre változik. Az új év kezdetét bonyolult számításokkal határozza meg a kínai naptár, idén az év első napja február 12-re esik. Az ünnepi időszak azonban ezt megelőzően két héttel elkezdődik, idén január 29-én. Ez az úgynevezett „Arany Hét”, ami egy kéthetes munkaszüneti időszakot jelent. Ilyenkor Kínában a gazdasági élet teljesen leáll. Ez az időszak komoly közlekedési káosszal is jár, nagyságrendileg százmilliók utaznak egyszerre haza a családjukhoz, hogy az ünnepet együtt tölthessék. A világ legnagyobb „népvándorlásának” is nevezett periódusnak pedig még neve is van, ez a Csunjun időszak.
A holdújévhez számos szokás és babona kapcsolódik, például nem szabad kiejteni a „halál” szót, de még csak az ahhoz hasonlóan hangzó négyes szót is tilos említeni. Az újév napján nem lehet sírni, a tradicionális piros tasakba csomagolt papírpénz összege pedig nem lehet páratlan. A talán legismertebb szokás pedig a tavaszünnepet záró lampionfesztivál.
Gazdasági szempontból egyértelműen az „Arany Hét” miatt fontos az ünnep. A kéthetes munkaszüneti időszak alatt a gyárak nem működnek, a termelés leáll, és gyakorlatilag még a cégek közötti kapcsolattartásra sem igazán van lehetőség. A tengerpart közelében elhelyezkedő gazdasági övezetben pedig jellemző az is, hogy az ünnep előtt még egy adott üzemben dolgozó munkások sem térnek vissza a munkahelyükre. Európai mércével mérve ez szinte elképzelhetetlen, a kínai gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a hirtelen felindulásból, előre be nem jelentett módon történő munkahelyelhagyások száma igen nagy. Ez egyrészt bizonytalanná teszi a munkakezdés idejét, másrészt pedig minőségi problémákhoz is vezet a gyártásban. Az újonnan érkező munkaerőt ugyanis be kell tanítani, és amíg ez nem történik meg, addig ez a képzetlenség a termékek színvonalában is megjelenik. A hatás természetesen nemcsak a végtermékek esetében, hanem az alkatrész–előállítás során is jelentkezik, így bár az „Arany Hét” csak 14 nap, a várható fennakadások tekintetében 3, 4 vagy akár 5 héttel is számolnia kell a Kínában gyártató cégeknek. A jelenség persze nem újdonság, így fel lehet rá készülni. Általánosságban jellemző, hogy a cégek a második negyedévre tervezett készletek gyártását már decemberben megkezdik annak érdekében, hogy az ellátás ne akadozzon. Ezt pedig körülbelül szeptember nagyságában érdemes megrendelni, így igencsak előre kell gondolkodni, hogy a következő évben hogyan fogy majd májusban például a ventilátor.
Noha a kínai gyárak működését elméletileg nem befolyásolja már a járványhelyzet, azok megszokott módon termelnek, a pandémiának mégis hatása van a Kínában történő európai gyártásra. Az ellátási problémák forrása ugyan leginkább a logisztikai nehézségekben keresendő, azonban a kiszámíthatatlan piacárukészlet az egyes szereplők előrejelzéseit, beszerzései tervezését is megnehezíti. Így az idei évben nemcsak azt kellett előre látni, hogy milyen fogyás várható egy termékkörből, de azt is érdemes volt megbecsülni, hogy a versenytársaknak milyen készleteket sikerül beszerezniük. Így a bivaly éve bivalynehéz feladat elé állította a piaci szereplőket.
