A változás korszaka

2021. november 02.

A kereskedelem jelentős átalakuláson megy keresztül napjainkban, nemcsak idehaza, de a világban mindenütt. A világjárvány közvetlen hatásai mellett számos folyamat felgyorsult, amelyek lassan újraírják a szektor alapjait. Mik lehetnek azok a tényezők, amelyek leginkább hatással lesznek a változásokra, és milyen irányba halad a kiskereskedelem a következő időszakban? A témáról a meghatározó európai piacokon is fontos szerepet betöltő Euronics elnökével és társalapítójával, Hans Carpelsszel beszélgettünk.

Euronics elnőke és társalapítója
A fogyasztói magatartás változásában mely trendek befolyásolhatják leginkább az iparág jövőjét?

Számos átalakulást történik, amit a fogyasztók világjárványra adott reakciói mindenképpen felgyorsítottak. Először is, a fogyasztó felismerte, hogy az otthona az ő vára. Minden korábbinál több időt tölt otthon, ezért fejleszteni akarja azt. Ez a trend nem ér véget a korlátozások eltűnésével sem. Az otthonról történő munkavégzés nem fog megszűnni, mivel sok vállalat lehetővé teszi az egy-két napos otthoni munkavégzést, valamint várhatóan a digitális oktatás is a tanterv szerves részévé válik. Az otthonoknak tehát tökéletes állapotban kell lenniük, és élvezhetőbbnek, mint valaha. Ebből pedig a műszaki termékek iparága profitálni fog. Másodszor, a korábbinál sokkal több fogyasztó tapasztalta meg, hogy „egyszerű” termékeket online is megvásárolhat túl nagy gond nélkül. 

Így arra számítunk, hogy a kiskereskedők ezekre kevésbé fognak koncentrálni a boltjukban, és a különlegesebb és hozzáadott értéket képviselő választékra összpontosítanak majd inkább. Mi értelme van ugyanis annak, ha egy üzletben 20 darab 75 euró alatti kávégépet kínálnak? Harmadszor, az elkövetkező hónapokban inkább keresleti piac lesz a jellemző, az alapvető alkatrészek szűkössége miatt. Ez sok termék árát felfelé fogja nyomni, de a keresletet is, mivel a fogyasztók nem akarnak majd szembesülni azzal, hogy bizonyos termékek már nem lesznek kaphatók.

Ön szerint mely területeken indokolt vagy szükséges az iparági szereplők összefogása?

Számos olyan terület van, ahol a kiskereskedők együttműködhetnének egymással, természetesen a versenyjog teljes tiszteletben tartása mellett. Illetve ez igaz az ipar esetében is. De olyan aspektusok is léteznek, ahol az ipar a kiskereskedelemmel tudna egymással kooperálni. Egy minden érintett számára elérhető egységes termékkatalógus nyilvánvaló példája ennek, de a fenntarthatóság és a körforgásos gazdaság tekintetében is célszerű lenne közös megközelítést kialakítani. Az EU kristálytisztán kimondta, hogy a természeti erőforrásokat meg kell őrizni, tehát nekünk kell döntenünk, hogy mit akarunk tenni, mielőtt valaki más teszi meg helyettünk. Az elérendő cél, hogy a használt termékek 65 százalékát újrahasznosítani kell, de sok országban nem sokkal jutunk 40 százalék fölé. Ezért együtt kell gondolkodnunk. Ugyanez vonatkozik a javíthatóságra is, ahol most néhány beszállító inkább a cserét részesíti előnyben, ami a végén többe kerül a környezetnek.

Milyen hatással lehetnek a kiskereskedelemre az EU versenyszabályainak változásai, és mikor érezhető ez a piacon?

Az Európai Bizottság célja, hogy a digitális piacokról és a digitális szolgáltatásokról szóló törvényt még a jövő év vége előtt jóváhagyják. Láthatóak olyan történések, amelyekben az online szereplők kétségbeesetten lobbiznak azért, hogy megőrizzék a mostani aránytalan előnyeiket, de mint az már többször bebizonyosodott, ez megfojtja a versenyt. De úgy gondoljuk, hogy a bizottság nem fog túlságosan eltérni az eredeti álláspontjától, mert tudja, hogy már túlságosan előrehaladott helyzet alakult ki, és a meghatározó piaci szereplők többnyire az EU-n kívülről érkeznek. A szabályozás kapcsán mindenképpen sor kerül a versenyhelyzet javítására, bár már meglehetősen későn.

Hogyan alakíthatják a márkák D2C-tevékenységei, azaz a fogyasztókkal való közvetlen kapcsolatfelvétel és kommunikáció a jövőben a piaci szerepeket?

Jó kérdés. A beszállítók évek óta próbálnak közvetlen kapcsolatot teremteni a fogyasztókkal, és ezzel alapvetően nincs is problémánk. De tiszteletben kell tartaniuk a csatornára vonatkozó saját szabályaikat, mint például a szelektív disztribúció esetében is. Amikor a szelektív forgalmazást végző beszállítók termékeit akarjuk értékesíteni, meg kell felelnünk bizonyos kritériumoknak, mint például az üzlet mérete, a látogatottság, a személyzet száma, a személyzet képzése, a nyitvatartási idő (pl. heti 6 nap), amelyeket egyes beszállítók saját üzleteik esetében nem tartanak be.  Ez persze egy kicsit kínos, úgy tűnik, hogy a normál forgalmazásra más szabályok vonatkoznak, amelyek nem érvényesek a beszállítók üzleteire.  Továbbá, milyen alapon tartanak egyes szállítók bizonyos termékeket kizárólag maguknak, és nem kínálják azokat a csatornának, amelyet az összes többi termékre vonatkozóan jóváhagytak.  Ez számomra diszkriminatívnak tűnik.

Vajon a kiskereskedők továbbra is támogatni fogják a beszállítókat, ha azok tartózkodnak attól, hogy a márkáik weboldalán megemlítsék ezeket a kiskereskedőket? Kétlem, mert akkor közvetlen versenyhelyzet alakul ki. A kérdés továbbra is az, hogy bölcs dolog-e a fogyasztói adatokat, vagy akár az áruházi adatokat átadni a beszállítónak, aki ezt felhasználja majd a saját versenyhelyzetének javítására.  Ha a beszállító tudomást szerez arról, hogy egy bizonyos üzletben a márkája eladásai meghaladják a várakozásokat, akkor dönthet úgy, hogy ugyanabban a szomszédságban nyit egy üzletet. Néhány beszállító azonban megértette, hogy a partnerség mindig kulcsfontosságú a jobb teljesítmény eléréséhez.  Nem tudunk mindent egyedül csinálni, de a beszállító sem.  Van már példa arra, hogy a szektorunkban működő nagy márkák közvetlenül a fogyasztóknak szállítottak, de aztán felhagytak ezzel, mert az üzleti modell nem volt életképes

Milyen hatásai és következményei vannak a márkák közvetlen online értékesítési megoldásainak a kiskereskedelemre?

Nézzük meg, hogy a beszállítók képesek lesznek-e lefedni mindazokat az előnyöket, amelyeket a kiskereskedők kínálnak a fogyasztónak. Például a termékekkel való valós fizikai kapcsolat, a szállítás ugyanazon a napon, a gyors javítás stb. Mindenesetre érdekes kérdés.

Miben látja a legnagyobb veszélyeket és lehetőségeket az elkövetkező években?

A legnagyobb veszély és potenciál is egyben az innováció hiánya, mind a beszállítók, mind a csatorna részéről. A gyártói oldalról termékfejlesztésre van szükség ahhoz, hogy a fogyasztók figyelmét fenntartsuk, de a kereskedelemnek is folytatnia kell az innovációt, ahogyan azt az elmúlt években is tette.

Az iparág jövőjét érintő kérdésekről az Euronics hazai képviselőjét, a Vöröskő Kft.-t is megkérdeztük. Fazekas Bálint, a cég  kereskedelmi ügyvezetője kommentálta felvetéseinket.

A gazdasági környezet vonatkozásában milyen folyamatok alakíthatják leginkább a piacot véleménye szerint?

Nyílván kicsit erős és túlzó kifejezés hiperinflációról beszélni, ami a havi 50%-ot meghaladó áremelkedésre használatos. Ugyanakkor, amit a következő évben fogunk tapasztalni, az erősen kihat majd közvetlenül a műszaki piac beszerzési és működtetési áraira. Valamint a vásárlóerőre is, ha a gáz-, energia- és alapélelmiszer-árak emelkedése a jelenlegi előrejelzések szerint fognak tovább nőni. Nominálisan biztosan növekedés várható a piacon, azonban könnyen fordulópontra érhet a modern világ eddig stabilan javuló életszínvonala. Ráadásul ezt az árnövekedést most nemcsak az erős fogyasztás hajtja, hanem nagyrészt a felfordult ellátási láncoknak köszönhető, mindez pedig egy hiánygazdasággal sújtott időszakban történik.

Az említett ellátásilánc-problémák milyen hatással lehetnek a kínai beszerzésekre?

Még mindig nem tiszta, hogy Kína a legnagyobb nyertese vagy a legnagyobb vesztese lesz a járványidőszaknak. Mindenesetre a több mint tízszeresére növekvő tengeri szállítási díjjak, a rendkívül gyors ütemben növekvő kínai bérek és a gyártási kapacitások csökkenése révén a termelőkapacitások egyre gyorsabb ütemben helyeződnek át új országokba. Kik lehetnek ennek a nyertesei a szakmánkban? India? Vietnám? Banglades? Kelet-Afrika? Véleményem szerint a műszaki cikkek gyártásában sokáig kiválthatatlan lesz Kína, főleg a magas európai CE-elvárások miatt. Továbbá Kína megkezdte az európai terjeszkedését, aminek több stratégiai jelét is látjuk. Az új gyárak sokszor Európához közúton és vasúttal könnyen elérhető régiókba települnek, Kína kikötő metropoliszai helyett. Sőt mind többször hallani már azt is, hogy magyar cégek közúti fuvarozással hozzák be a kínai importot. Ez nagyon erős jelzés! Az Európai Parlamentben is kongatják a vészharangokat, és egyre gyakrabban merül fel, hogy Kína terjeszkedése nem feltétlen „fair game” hiszen az EU-ba beszállítani, cégeket felvásárolni így teljes disztribúciós hálózatokat akvirálni gyerekjáték Kína számára a szabadpiacon. Míg a Kínába való terjeszkedés a külvilág számára korántsem ennyire egyszerű. Kíváncsian várjuk, milyen jogi lépésekkel fogják védeni az európai cégeket és gazdaságot.

A fogyasztók felé irányuló közvetlen gyártói értékesítés milyen hatással lehet a kereskedelemre?

Mindenki keresi a gyors online penetráció növekedésében rejlő lehetőségeit, így a legnagyobb gyártók is direkt értékesítésbe kezdenek. A Nike és az Apple két rendkívül jó példája annak, hogy kereskedő nélkül is képes egy brand prosperálni. Ugyanakkor pár sikersztori ne csapjon be senkit! Összességében mindig csak egy-két kivételes innovátor lesz erre képes, mert ez óriási költségeket, veszélyeket is rejteget magában. A gyártókon egyre nagyobb nyomás lesz, hogy fekete-fehér stratégiát válasszanak, amelyben nem várhatják el a kiskereskedők stratégiai segítségét, ha hosszú távon saját értékesítési csatornáról álmodoznak, ahelyett, hogy a valós termékinnovációra fókuszálnának.

Share This