Az energiacímke, azon belül is az energiaosztályba sorolás a háztartási nagygépeknél sokáig a legfontosabb terméktulajdonságok közé tartozott, és a legtöbb vásárló figyelmet fordított erre a jellemzőre a termékkiválasztás során. Aztán 2020-ban a szabályozás megváltozott, és a címke egyik pillanatról a másikra veszített jelentőségéből. A rezsiköltségek változásával most viszont megint fontossá válhat.
Energiacímke-kálvária
Az energiacímke-szabályozás változása okozott némi kavarodást a piacon. Az „A plusz és többpluszos” besorolások kivezetésével eltűntek azok az osztályok, amelyek addig a legjobbnak számítottak, és helyükbe olyanok kerültek, amelyek korábban a mezőny hátsó részét jelentették. Ráadásul a változás nem volt egyértelmű megfeleltetés, azaz nem lehetett azt mondani, hogy a korábbi „A+” jelölésből „F” lett. Bár több kereskedő is próbálkozott ilyesmivel, ez a párhuzam nem helytálló minden esetben. Az viszont kétségtelen, hogy a legegyszerűbb és legszemléletesebb módja a magyarázatnak. A tényleges különbségek kommunikációja nem egyszerű, és sokszor maguk a kereskedők sincsenek teljesen tisztában vele. A helyzet pedig azt eredményezte, hogy az értékesítési érvek sorában a fogyasztás, illetve a hatékonyság egyre inkább háttérbe szorult.
Új környezetben
Az energiaköltségek növekedése minden bizonnyal új helyzetet teremt a hatékonyság megítélésének vonatkozásában. Hogy a háztartásigép-piacot mennyiben lesz képes ez mozgatni, az kérdéses. Az emelésről szóló hírek megjelenése ugyan indukált érdeklődést és vásárlást, de a tényleges hatások inkább akkor kezdenek majd kirajzolódni, amikor be kell majd fizetni az első számlákat. Elképzelhető, hogy a megemelkedett rezsiköltségek motiválják majd a készülékek energiatakarékosabbra történő cseréjét. Ugyanakkor az is feltehető, hogy éppen azon fogyasztók rendelkeznek a legkorlátozottabb vásárlóerővel, akik számára az áremelkedés a legnagyobb terhet jelenti. Viszont még abban az esetben is, ha a helyzet nem indukál keresletet a szegmensben, a gépek hatékonysága akkor is fontossá válik. A klasszikus bogár-rovar példázattal élve: nem minden vásárlást motivál majd a fogyasztás, de minden vásárlásnál fontos lesz a fogyasztás. Ezért az energiacímke minden bizonnyal ismét mérvadó lesz.
Termékkörönként eltérő helyzet
Feltételezhetően a fogyasztási jellemzők fontossága a gyakran használt készülékek, így a mosógép, mosogatógép és a hűtő termékkörökben növekszik majd leginkább. Vagyis éppen azokban a szegmensekben, ahol az energiacímke változott. A jelölések változása azonban nem mindhárom termékkörben okozott ugyanannyira látványos különbségeket a kínálatban.
Mosógépek esetében korábban a választék több mint fele a legfelső, azaz „A+++” besoroláshoz tartozott. Jelenleg a csúcskategóriába, vagyis az „A” osztályba a teljes kínálat nagyjából 15 százaléka tartozik, és még a két következő energiaosztállyal együtt sem éri el az 50 százalékot, vagyis az „A”, „B”, „C” osztályú készülékek összesen sem teszik ki a teljes piaci választék felét. Ennek ellenére a helyzet ebben a termékcsoportban a legegyszerűbb. Egyrészt a legfelső osztályban, ha nem is túl széles, de van választási lehetőség, másrészt pedig a legjobb gépek „A” besorolással, azaz az elérhető legjobb minősítéssel rendelkeznek.
A mosogatógépek és a hűtők esetében azonban a kínálat másként alakul. Mosogatógépeknél az „A” osztályban pusztán néhány modell szerepel, és a „B” osztály választéka sem sokkal nagyobb. A „C” kategória már népesebb, a „D” pedig már 100-nál is több modellt kínál, a legnagyobb azonban az „E” osztály, ahol a kínálat nagyságrendileg 40 százaléka található, és még az „F” besorolású készülékből is akad több tucat a piacon.
A hűtők esetében az „A” osztályt jelenleg egyetlen márka képviseli, a „B” és „C” osztályok hasonlóan alakulnak, mint a mosogatógépeknél. Az „E” és „F” besorolású készülékek pedig a teljes kínálat közel 85 százalékát teszik ki. Összehasonlításként korábban nagyjából ekkora arányt képviselt a három felső kategória együtt, míg most a top 3 hatékonysági osztályba még a gépek 15 százaléka sem fér bele. A vásárlók számára ez a helyzet eléggé zavaró lehet. Egy korábban „C” osztályú hűtőt vásárló fogyasztó ugyanis most azzal szembesül, hogy nem igazán talál annál jobb besorolású készüléket, sőt a korábbinál osztályokkal rosszabbakból kell választania. Természetesen a valóságban hatékonyabb gépekből válogathat, de a jelölések ezt nem támasztják számára alá, addig, míg valaki el nem magyarázza.
Lehet rá építeni
A kereskedők jó eséllyel profitálhatnak abból a jövőben, ha megfelelő tájékoztatást képesek adni az energiaosztályok kapcsán. A gyártók pedig, különösen azok, akiknek hatékony készülékeik vannak, abból kovácsolhatnak mostanában előnyt, ha a marketingaktivitásaikban ismét szerephez juttatják az energiahatékonyság szempontjait.
