A Metaverzum egyre nagyobb figyelmet kap, jövőjét pedig egyre inkább olyan új élettérként festik le, amely szociális és üzleti vonatkozásban is új dimenzióként határozza meg mindennapjainkat. Jelenleg azonban a virtuális létezés még nem tart itt. Hogy mi lesz belőle az attól is nagyban függ, miként gondolkodnak róla azok, akik véleményükkel, döntésekkel alakíthatják a sorsát. Huczka Istvánnak, a Whirlpool ügyvezető igazgatótájának tettük fel a kérdést: mit gondol a metaverzumról?
A közelmúltban volt szerencsém részt venni egy eseményen, aminek meghatározó témája éppen a metaverzum meghatározása és útkeresése volt. Az elhangzottak pedig számos gondolatot indítottak el bennem.
A metaverzum és a WEB3 létrejötte, dinamikus térnyerése nem kérdés. Ez pedig azt jelenti, hogy nem az interneten, hanem az internetben fogunk létezni. A virtuális valóság megalkotása több tech-cégnél is fókuszába került. Dollár milliárdokat fektettek már abba, hogy olyan közösségi felületeket hozzanak létre ahova a felhasználók VR-szemüveg használatával képesek (lesznek) belépni és szinte mindent (is) tudjanak csinálni, ami a valós életünkben létező, de térben és időben nem, vagy csak jelentős költségekkel és korlátozottan elérhetők. Közösségi találkozók, koncertek, baráti és hivatalos üzleti találkozók, hangulatos környezetben, akárhol is. Ez így jól hangzik, de az eddigi kimondhatatlan nagyságrendű invesztíciók ellenére is, ezek a virtuális terek és az abban kialakított avatárok megjelenítése, minősége és kidolgozottsága inkább hasonlít a videojátékok hőskorában látott vizualizációra. A virtuális meetingroomban körbeülők esetén, pedig ha nem lenne a nevük az avatár fölé írva, akkor először az jelentené az igazi kihívást, hogy a figurák kit is jelenítenek meg, azaz ki, kicsoda. Nem kérdés, hogy a technika fejlődése megoldja ezt is, mint ahogy a több kilós „bunkofonok” helyett ma már az okostelefonok egy komplett irodát képviselnek a zsebünkben. A kérdés itt is az, hogy ez az új világ az emberiség igénye, vagy van egy kínálat, amire igényt generálnak, és amely ezáltal a társadalom nyitottságának függvényében kihagyhatatlan social-térré válik.
A technológiák fejlődése óriási lépésekkel tolja maga előtt az innovációt, a fejlődést. Ezzel lehetőségek tárházát megnyitva életünk minden területén. A gyors reakciókra képes cégek, mint például a designer vállalatok, természetesen már jelen vannak termékeikkel a virtuális térben. Bérelhetünk és vásárolhatunk ruhákat avatárunknak, azzal a céllal, hogy ki ne nézzenek bennünket egy jó kis VR eseményről. De arra is van lehetőség, hogy ugyanazt a ruhát a valóságban is megvegyük és beakasszuk az otthoni gardróbba. Egyébként annak ellenére, hogy sem enni, sem inni nem tudunk virtuális közegünkben, számtalan cég már itt is bombázza a felhasználókat. Legalább valami, amihez már hozzászoktunk a real life-ban.
Létezik olyan megközelítés, hogy a metaverzum ugyanazt a funkciót tölti majd be, mint a kávéházak a múlt században. A fiatalok számára a különböző játékok felületei már most is létrehozták a modernkori kávéházat. Emellett azt gondolom, hogy a múltbéli kávéházak közösség és kultúrateremtő szerepe vitathatatlan volt, mára helyüket a generációk igényei szerint más és más közösségi terek vették át. A metaverzummal pedig a Z-generáció és a legifjabbak számára úgy tűnik, egyre inkább majd a virtuális valóság és az ezáltal elérhető helyek jelentik (majd) a szocializáció alapformáját. Bár egyelőre még nagyon úgy fest, hogy a virtuális kapcsolatok nem helyettesítik a valós emberi kapcsolatok szerepét és mélységét, a digitalizációban legjártasabb korosztály, a Z-generáció egyben a legmagányosabb társadalmi réteg egyes kutatások alapján.
Az üzleti szektor számára érdekes tendenciák felvázolása, a kínálkozó lehetőségek bemutatása nyilván fokozott figyelmet kap most, a metaverzum hajnalán, de számomra az is fontos kérdés, hogy mi lesz mindennek a társadalomra gyakorolt hatása. Emlékezzünk csak, hogy nem is olyan régen a szülők egyik problémáját az jelentette, hogy a gyerek állandóan az interneten lóg, és vagy a számítógépét, vagy a telefonját nyomkodja. Ez most annyiban fog megváltozni, hogy nem az interneten, hanem abban tölti majd az idejét. Kiépítve a saját kis világát, amiben a jól megkreált avatárok lógnak egymással valahol egy virtuálisan létrehozott térben. Azt gondolom a marketing fókuszú megközelítés mellett, hasznos és érdekes lenne, ha, szociológusok, pszichológusok, tanárok, népnevelők számára is lehetőség nyílna a metaverzum “bejárására”.
Persze érdekes betekintést kapni a dolognak abba a részébe is, mint a virtuális ingatlan piac, ahol telkeket, házakat, vagy akár híres intézményeket vásárolhatunk meg különböző platformokon. És megtudni, hogy például az Eiffel-torony már elkelt. Azt gondolom, ezekhez a tranzakciókhoz, és ebben a térben való mozgáshoz a témában minimum vájt fülűnek kell lenni ahhoz, hogy befektetéseinket biztonsággal megtehessük, de itt sincs kétségem afelől, hogy ez is jelentős növekedést fog elérni az elkövetkezendő években. Mint ahogy a kripto piac is helyet követelt magának, illetve a tokenek, az NFT tranzakciók is természetessé válnak számunkra. Természetesen, ha megértjük azok működését.
A metaverzum lehetőségeinek kihasználása az orvostudományban, az oktatásban, a kultúrában óriási lehetőségeket hordoz és igen az üzleti világ számára még a korai szakaszában lévő, éppen megnyitott, kincsekkel teli bánya. A kérdés az, hogy értéket teremtünk vagy a szörnyet szabadítjuk ki vele.
