Fenntarthatósági paradoxon

Egyre több gyártó, egyre több területen igyekszik környezetbarát megoldásokat alkalmazni. A gyártástól, a fejlesztésen keresztül, a logisztikáig találhatunk olyan megoldásokat, amelyek a fenntarthatóságot tűzték zászlajukra. Számos vállalat fordít figyelmet arra, hogy a termelés során csökkentse a kibocsátott CO2 mennyiségét. A Liebherr egyik üzemében például fotovoltaikus rendszer segítségével napenergiából nyeri a szükséges energia egy részét, a Miele pedig úgynevezett zöld alumíniumot használ egyik üzemében, amely a gyártásból származó hulladékhő hasznosításával fokozza a hatékonyságot.  

A készülékekben használt anyagok újrahasznosíthatósága is a fontos szempontok közé tartozik. E terület egyik élenjáró márkája az Electrolux, a cég kínálatában szerepel például olyan hűtő, amelynek belseje 70%-ban újrahasznosított műanyagból készül. De a Beko is említhető, amely PET palackok mellett még tojáshéjat is használ bizonyos termékkomponensek előállításában. 

A gyártók a csomagolásra is figyelmet fordítanak. Nem csak arra törekednek, hogy minél kevesebb legyen a hulladék, hanem még azt is szem előtt tartják, hogy a feliratokhoz használt festék környezetbarát legyen, ahogyan többek között a Groupe SEB és az Electrolux is teszi. A Samsung pedig egy korábbi kezdeményezésében olyan dobozokat alkalmazott, amelyek némi hajtogatással egyszerű kisebb bútorrá alakíthatók és így hasznosíthatók. 

A környezetvédelem még a logisztikában is megjelenik. Az ellátási láncok rövidítése mellett még az is számíthat, hogy a szolgáltató milyen üzemanyagot használ. 

Természetesen a fejlesztési irányok között is kiemelt helyen szerepel a környezettudatosság, az energiafogyasztás csökkentése energiahatékony gépek segítségével. Ennek köszönhető például a Liebherr néhány éve bemutatott forradalmi szigetelés koncepciója, amelyhez hasonlóval a Whirlpool is előrukkolt tavaly. A készülékek mellett az egyre gyakoribb applikációknak is szerep jut a tudatosságban, az alkalmazások zöme ugyanis lehetőséget biztosít ugyanis a felhasználóknak a tényleges fogyasztás nyomon követésére és ezzel a pazarló szokások megváltoztatására. Sőt a legújabb fejlesztési irányok már nem pusztán a kontroll lehetőségét teremtik meg, hanem komplex rendszerekben gondolkodva az energia-visszanyerés opcióját is integrálják a szisztémába. A Beko, az LG és a Samsung is felvázolt már ilyen koncepciókat. 

Bár nem kizárt, hogy a gyártó cégek döntéshozóit motiválja a környezettudatosság, mégis alapvetően üzleti vállalkozásokról van szó, amelyeknél a befektetés megtérülése nem elhanyagolható aspektus. Ezért a jelentős invesztíciókat igénylő lépéseikben szerepet játszik a szabályozási környezet, a kormányzatok által biztosított támogatások és persze a piaci versenyelőny elérése is, hiszen az, hogy egy termék környezetbarát, az eladási érv is lehet. 

A fogyasztói környezettudatosság alapvetően két területen nyilvánul meg, abban, hogy a vásárló mit vesz meg és hogy mennyit vesz meg. Utóbbi vonatkozásában a helyzet nem túl kedvező. Egyik oldalról egyre több olyan terméket vásárolnak az emberek, amelyek szükségessége erősen kérdőjeles. A kisállat etető készülék, a függöny elhúzó robot, vagy a macskáknak készülő okos wc nem feltétlenül nélkülözhetetlen eszköz. Ezek gyártása és idővel hulladékká válása pedig terheli a környezetet. A „túlvásárlás”másik probléma köre a silány minőség. A kereskedelem saját márkás termékei sok esetben konvergálnak az ipari hulladék szintjéhez, de még ennél is nagyobb gondot jelent a kínai diszkont webáruházak alacsony árú termék dömpingje. Ennek köszönhetően az egyszer vagy egyszer sem használható készülékek ömlenek a piacra. Ezek megvásárlása a fogyasztónak nem jelent kockázatot, mert vagy kap helyette újat, vagy olyan csekély a költsége, hogy érdemben nem is számít neki. Viszont az ilyen selejtek gyakorlatilag életciklus nélkül válnak hulladékká. Arról nem is beszélve, hogy a világ többi részéhez képest sokkal környezetbarátabb Európa ezzel jelentős terméktemetőket teremt magának, mivel a kínai webáruházak nem törik magukat azon, hogy ezeket a kacatokat visszagyűjtsék. A fogyasztók mindebbe bele sem gondolnak, így aztán tudatosságról beszélni nem is nagyon lehet. Öröm az ürömben, hogy ha mégis szembesülnek ezzel, akkor az még a legkevésbé környezetbarát vásárlónak is súlyként nehezedik a vállára, érezve saját felelősségét a környezetkárosításban. 

A „mit vesz meg a fogyasztó”megközelítés azt jelenti, hogy a vevő mennyire mérlegeli a vásárlás során a környezetvédelmi szempontokat. Sajnos a globális felelősségtudat általánosságban csekély jelenleg, bár örömteli, hogy a fiatalabb generációknál nagyobb arányban van ez jelen. A többséget azonban vagy csak a lelkiismeret megváltás, vagy az elérhető megtakarítások motiválják. Ez pedig nem mindig kézenfekvő, mivel általában a hatékonyabb gépek ára magasabb.  Ez azt is jelenti, hogy a környezettudatosság erősen kapcsolódik a jóléthez. Mindemellett a tudatosságnak van egy olyan jellemzője is, hogy a szélsőértékek dominánsak. Az „egyáltalán nem érdekel” és „a minden számít” végpontokkal rajzolt skála szélein többen vannak, mint a közbeeső részeken. Ráadásul a környezet megóvásra kiemelt figyelmet fordító fogyasztó egyre inkább a használt termék vásárlása, illetve a javítás felé fordul. 

A fogyasztói hozzáállás megváltoztatásának fontos eszköze lehet az információ és az edukáció. A gyártói kommunikáció azonban kevés és sokszor félrevezető is. Számtalan esetben lehet olyan leírással találkozni, amely adott készülékről azt állítja, hogy hatékony. Noha ez önmagában lehet, hogy igaz, a teljes piaci kínálatot viszonyítva, már nem biztos, hogy megállja a helyét. Ezért szerencsésebb a minden piaci szereplő számára azonos kritériumokra épülő tájékoztatás. Ez jelenleg az energiacímke. Sajnos ez sem tökéletes. Részben bizonyos termékkörökben még mindig a korábbi szabályozásra épülő változat van érvényben, ami zavaró lehet egy laikus vásárló számára, hiszen ugyanaz a betű nem ugyanazt a hatékonysági szintet jelöli minden termékcsoportban. Részben pedig nem terjed ki mindenre, így például a porszívó energiacímke újbóli bevezetése évek óta várat magára. A szabályozás megújítása egyébként folyamatban van, így várhatóan terítékre kerülnek majd olyan szempontok is, mint a javíthatóság. Ennek hasznossága viszont nagyban függ majd attól, hogy mennyire lesz egységes, illetve, hogy a tervezett javíthatósági index, milyen és mennyire könnyen értelmezhető információt ad majd. A különféle eco jelölések megregulázására is számítani lehet, ami elvben a félrevezető tájékoztatás visszaszorítását célozza. A megközelítés viszont nem biztos, hogy szerencsés, ugyanis a szabályozás a jelölés használatának feltételeit írja majd elő. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vásárló megbízhat a jelölés valóságtartalmában, azonban két eltérő jelölés között nem tud majd különbséget tenni. Ez pedig még akkor is zavaró, ha nincs is különbség a jelölések mögött álló technikai részletekben. 

A fogyasztói szokások megváltoztatása nehéz, információval, edukációval korlátozott eredményt lehet csak elérni. Igazi változást a kényszer tud hozni. Például függetlenül attól, hogy az elektromos autóról ki mit gondol, az elég valószínű, hogy belső égésű motorok addig lesznek, míg be nem tiltják őket. Az arányt lehet változtatni, de a fogyasztókat valamiről teljesen „lenevelni” szinte biztosan nem lehet. Éppen ezért a szabályozások, vagy az új lehetőségek jelenthetnek érdemi változást. 

A piaci szereplők láthatóan igyekeznek a fenntarthatósági kérdéskörben új utakat találni. A MediaMarkt és az Euronics is bejelentette már nemzetközi szinten, hogy a szolgáltatási portfoliójukban a javításnak is szerep jut, így a jövőben az áruházakban fizikailag is helyet kap egy ilyen részleg. Az edukáció területén is történnek ezzel kapcsolatos előrelépések. A MediaMarkt idehaza is használja már egy ideje a „Better way” jelölést a környezetbarát termékek megkülönböztetésére, míg az Euronics hazai kommunikációjában, az idei ünnepi szezon kapcsán, a tudatos választás elősegítése is megjelent. A gyártók is keresik a lehetőségeket, több cégénél megjelent már valamilyen formában a termékbérlés lehetősége. Az Electrolux, a Haier és a Cecotec is indított már el ilyen jellegű kezdeményezéseket bizonyos piacokon, a közelmúltban pedig a Samsung jelentett be hasonlót Dél-Koreában. Egyelőre nem tudni, hogy ezek a megoldások mennyire sikeresek, az viszont látható, hogy növekszik azon márkák száma, amelyek ilyen koncepciókban is gondolkodnak. 

A gyártók, kereskedők láthatón tesznek erőfeszítéseket a fenntarthatóság és a fogyasztói tudatosság növelésének érdekében. A piaci eredményesség viszont jelenleg meglehetősen mennyiség alapú, ami azt jelenti, hogy a cégek számára az a kedvező, ha többet tudnak eladni. A fogyasztói tudatosság növekedése azonban az ellenkező irányba hat. Javítás, használt termékek vásárlása, felesleges termékek mellőzése mind az új termékek iránti kereslet csökkenését vetítik előre. Ez pedig így együtt paradoxonnak tűnik.