az APPLiA a tisztességtelen verseny miatt a karbonvám bővítését sürgeti.
Az Európai Unióban működő háztartásigép-gyártók versenyképessége komoly veszélybe került. A következő években egyre nagyobb karbonköltségek jelennek meg az alapanyagok árában, amelyeket a gyártóknak be kell építeniük a termékeik költségstruktúrájába. A harmadik országokból érkező késztermékek importőreinek viszont ilyen fizetési kötelezettsége egyelőre nincs.
Az európai gyártókat képviselő APPLiA arra figyelmeztet, hogy ez fenntarthatatlan és tisztességtelen versenyelőnyt biztosít az EU-n kívüli szereplőknek. A szövetség szerint, ha az Európai Bizottság nem terjeszti ki sürgősen a szén-dioxid-kiegyenlítő mechanizmust (CBAM) a késztermékekre is – például mosógépekre, hűtőkre, hőszivattyúkra –, akkor az európai gyártók profitmarzsa eltűnik, és a termelés tömegesen költözhet az EU határain kívülre.
Mi a CBAM célja?
A CBAM a „Fit for 55” klímacsomag egyik legfontosabb eleme, amelynek célja, hogy:
- kiegyenlítse a karbonköltségeket az EU-ban gyártott és a harmadik országból érkező termékek között,
- megelőzze az ún. karbon-szivárgást, vagyis azt, hogy a cégek a szigorú európai környezetvédelmi szabályok miatt lazább szabályozású országokba költöztessék a termelést.
Jelenleg egy átmeneti időszak zajlik (2023. október 1. – 2025. december 31.), amelyben az importőröknek csak adatszolgáltatási kötelezettségük van.
- január 1-től azonban élesben indul a rendszer:
– az importőröknek CBAM-engedéllyel kell rendelkezniük,
– és karbonkibocsátási tanúsítványokat kell vásárolniuk a behozott termékek után.
Egyenlőtlen versenyfeltételek az EU és a harmadik országok között
A CBAM jelenleg csak bizonyos alapanyagokra vonatkozik:
acél, vas, alumínium, cement, műtrágya, hidrogén, villamos energia.
Ez azonban súlyos piaci torzulást eredményez a késztermékeknél.
Mi történik most?
EU-s gyártó:
- acélt, alumíniumot és más alapanyagokat vásárol, amelyek már tartalmazzák az EU karbonköltségét;
- a költségek emelkednek, mivel az ingyenes kibocsátási kvóták fokozatosan megszűnnek.
EU-n kívüli gyártó:
- olyan alapanyagokból gyárt, amelyekre hazájában nincs vagy alig van karbonadó;
- a készterméket karbonvám nélkül hozhatja be az EU-ba, mert a CBAM nem terjed ki a késztermékekre.
Eredmény: mesterséges, tisztességtelen árelőny az EU-n kívüli gyártóknál.
A CBAM-rendelet 30. cikke előírja a Bizottságnak, hogy vizsgálja a késztermékek karbonkockázatát, és dolgozza ki a kiterjesztés lehetőségét – az APPLiA szerint erre sürgősen szükség van.
A háztartási gépek különösen érintettek
Az APPLiA elemzése szerint egy átlagos automata mosógép anyagának kb. 70%-a olyan alapanyag, amelyre a CBAM már most is vonatkozik.
Egy tipikus mosógép összetétele:
- 22,8 kg acél
- 3,9 kg cement (a stabilitást biztosító súlyokban)
- 3,3 kg alumínium
- rozsdamentes acél és egyéb ötvözetek
A háztartási gépek piaca eleve nagyon alacsony haszonkulccsal működik (jellemzően 1–3%), ezért minden többletköltség kritikus.
Pénzügyi hatások: már néhány euró is lenullázhatja a profitot
A tanulmány két kibocsátási engedélyár-forgatókönyvet vizsgált:
- 75 €/t CO₂ (várakozás 2025-re)
- 120 €/t CO₂ (reális jövőbeli szint)
Mosógépenkénti költségnövekedés:
- 75 €/t esetén: +7,18 €
- 120 €/t esetén: +11,50 €
Ez elsőre nem tűnik jelentősnek, de a gyártói profit nagyjából ugyekkora.
Ha az EU-s gyártó fizet, az importőr pedig nem, az európai profit gyakorlatilag eltűnik.
Más termékkategóriákban is hasonlóan súlyos a helyzet
Kötelező karbonköltség / darab (75–120 €/t esetén):
- Hőszivattyú (270 l): 13,53–21,65 €
- Bojler (200 l): 6,34–9,86 €
- Sütő: 5,01–8,01 €
- Szárítógép: 4,93–7,98 €
- Hűtő: 4,12–6,60 €
- Mosogatógép: 3,76–5,99 €
- Klíma: 3,10–4,95 €
A hőszivattyúk esetében a hatás különösen nagy – épp egy olyan technológiában, amelyet az EU kiemelten szeretne erősíteni.
A háztartásigép-gyártás rendkívül kitett a globális versenynek
A szektor kereskedelmi intenzitása 36%, ami azt jelenti, hogy a piac erősen függ az importtól és az exportról.
Összehasonlításként:
- Szivattyúk, kompresszorok: 65%
- Fémáruk: 59%
- Háztartási gépek: 36%
- Mezőgazdasági gépek: 31%
- Autóipar: 28%
A közbeszédben gyakran az autóipar kerül középpontba, pedig a háztartási gépgyártók még nagyobb globális nyomás alatt állnak.
Hogyan lehetne igazságosan kivetni a késztermékek karbonvámját? – Három módszer
Az APPLiA háromféle megoldást javasol a karbonvám számítására:
- Egyszerű módszer – átlagértékek alapján
A Bizottság meghatározza egy adott készülék tipikus anyagösszetételét, és az ezekhez tartozó, átlagos emissziós értékeket.
Könnyen kezelhető, alacsony adminisztrációval jár.
- Köztes módszer – valós anyagösszetétel + átlagos emisszió
Az importőr megadja a termék valós anyagarányait, az emissziót pedig továbbra is a Bizottság „default” értékei alapján számítanák.
- Haladó módszer – valós anyagösszetétel + valós emisszió
A legpontosabb, de legösszetettebb megoldás.
A gyártó igazolt emissziós adatokat adna meg a beszállítóktól.
A három módszer párhuzamos elérhetősége segítené az átállást.
A 2026-os határidő vészesen közeledik
A teljes CBAM-rendszer 2026. január 1-jén indul.
A tagállamok eközben már készülnek:
- Magyarországon a NAV (vagy cseh kontextusban: a Celní správa) felügyeli majd az importőrök nyilvántartását és az ellenőrzést,
- a környezetvédelmi tárca pedig a tanúsítványok értékesítését.
A gyártóknak azonban mielőbbi döntésre van szükségük arról, hogy a késztermékek is a rendszer részévé válnak-e – ellenkező esetben 2026-ra nemcsak új adminisztratív terhek, hanem komoly versenyhátrány és gyártásáthelyezés várható.
A tét nem protekcionizmus – hanem a tisztességes verseny és az európai gyártás jövője
Az APPLiA szerint a CBAM kiterjesztése nélkül az európai cégek olyan versenyben találnák magukat, amelyet nem nyerhetnek meg – nem azért, mert rosszabbul vagy drágábban gyártanak, hanem mert olyan szabályokat tartanak be, amelyek az importőrökre nem vonatkoznak.
A helyzet sok tekintetben hasonlít az online piacterek okozta problémákhoz: vámkezeltlen termékek, biztonsági előírások megkerülése, elmaradó újrahasznosítási díjak – mindezek egyenlőtlen feltételeket teremtenek.
A karbonvám kiterjesztése ezért nem védekezés a verseny ellen, hanem a piac alapvető igazságosságának helyreállítása.
