Piaci trendek és versenyjogi szabályok

2022. február 02.

A kereskedelem az elmúlt néhány évben gyökeres változásokon ment keresztül. A megváltozott környezet kapcsán pedig nem csak az a kérdés, hogy a szereplők mennyire képesek lépést tartani a piaci trendekkel, de az is, hogy a szabályozás mennyire alkalmas erre. Jelenleg folyamatban van a forgalmazási megállapodások vertikális korlátozásaira vonatkozó versenyjogi szabályok felülvizsgálata. Az Európai Bizottság pedig konzultációt folytat a jogszabályi szövegtervezetekről. Fiona Carlinnal, a Baker McKenzie brüsszeli partnerével, az iroda globális versenyjogi csoportjának korábbi elnökével beszélgettünk a várható változásokról.

PUSKÁS KRISZTIÁN - LIEBHERR
Melyek a legfontosabb elemei a versenyjogi szabályozás várható változásának?

Egy nagyon jelentős jogszabályi felülvizsgálat kellős közepén vagyunk, és bár az Európai Bizottság közzétette az új szabályokat tartalmazó tervezeteket, a munka még mindig folyamatban van, és számítunk változásokra a tervezet szövegéhez képest. Az eddig közzétett tervezet alapján három fontos változás van. 

Először is a jó hírek. A Bizottság felismerte, hogy tisztázni és egyszerűsíteni kell a szabályokat, és nagyobb rugalmasságot kell biztosítani annak érdekében, hogy a szállítási láncok rugalmasan tudjanak alkalmazkodni a jövőbeli változásokhoz és a vevői igényekhez. Ezért a Bizottság számos olyan módosítást javasol, amelyek nagyobb rugalmasságot fognak biztosítani. Jó példa erre az, hogy a viszonteladási árak meghatározása terén megengedőbb lett a Bizottság, és első ízben engedélyezi a “legalacsonyabb hirdetett ár” (“Minimum Advertised Price”) vagy röviden, MAP alkalmazását. Ez mindig is jogszerű volt az Egyesült Államokban azzal a feltétellel, hogy a kiskereskedők szabadon értékesíthetnek a MAP alatt is. A Bizottság most ehhez a megengedőbb megközelítéshez igazodik. Ha elfogadják ezt az engedményt, akkor az segíthet az algoritmikus árazás káros hatásainak mérséklésében, és segítség lehet egyes viszonteladók agresszív, veszteséges értékesítői magatartásával szemben.

Ez azt jelenti, hogy a szállító szabhatja meg, hogy mi a legalacsonyabb ár, amin hirdetni lehet a termékét? Értékesíteni viszont annál kedvezőbb áron is lehet?

Igen, a szállító csak a hirdetett ár tekintetében írhat elő minimum árat, a kereskedő számára mindig meg kell hagyni azt a lehetőséget, hogy ebből további kedvezményt adjon saját belátása szerint. A viszonteladói ár tényleges rögzítése szigorúan tiltott marad.

„Ezúttal a jogszabályok egyensúlyba fognak kerülni annak érdekében, hogy ellensúlyozzák az online platformok erejét.”

Melyek a további sarokpontjai a változtatásoknak?

A Bizottság felismerte az e-kereskedelem jelentőségét. A jelenlegi jogszabályok egy évtizedes múltra tekintenek vissza, és az akkoriban születőben lévő online értékesítés elősegítésére alakították ki őket. Ezúttal a jogszabályok egyensúlyba fognak kerülni annak érdekében, hogy ellensúlyozzák az online platformok erejét. Harmadik pontként pedig van egy olyan terület, ahol a Bizottság a szabályok szigorítását tervezi olyan módon, amely véleményünk szerint teljesen szükségtelen, ez pedig a szállító és viszonteladó közötti információcsere lehetőségével kapcsolatos, abban az esetben, amikor a szállító saját maga is értékesít, és ezáltal a viszonteladó versenytársa is egyben – ezt “kettős forgalmazásnak” nevezik. A kettős forgalmazással kapcsolatban a Bizottság szigorúbb megközelítést kíván alkalmazni, és gyanakvóan áll a szállító és viszonteladója közötti információcseréhez. Ez álláspontunk szerint szükségtelen és rendkívül jelentős beavatkozást jelent a fogalmazási struktúrákba, bízunk benne, hogy a végső szabályok rugalmasabbak lesznek ezen a téren.

Mit javasol a Bizottság annak érdekében, hogy a szabályok rugalmasabbak legyenek? Példaként említette a MAP-okat – van-e egyéb újdonság az ármeghatározás terén?

A jelenlegi szabályok szerint a szállító mindaddig ajánlhat kiskereskedelmi árat vagy meghatározhatja a legmagasabb árat, amíg a legmagasabb ár a gyakorlatban nem minimumárként vagy rögzített árként működik. Ellenkező esetben a viszonteladói ár meghatározása tilos, két szűk kivétellel: az egyik, hogy a franchise rendszerekben megengedettek a rövid távú, maximum 6 hetes, rögzített árú promóciók, a másik pedig, hogy a szállító rögzítheti egy új termék bevezetése kapcsán a továbbeladási árat, ha ez szükséges ahhoz, hogy a viszonteladókat az új termék iránti kereslet létrehozásához szükséges befektetésre ösztönözze. A Bizottság fenntartja az említett kivételeket, de véleményünk szerint az alkalmazási körüket illetően ezek lehetnének nagyvonalúbbak. Érdekes lesz figyelni, hogy lesznek-e változások ezen a téren. 

A Bizottság egy hasznos további engedményt is tesz a továbbeladási árrögzítés tilalma alól, azzal, hogy elismeri az úgynevezett “teljesítési szerződéseket”, és a hozzájuk kapcsolódó továbbeladási árrögzítés jogszerűségét. Ez arra a helyzetre vonatkozik, amikor egy nagy vevő közvetlenül a szállítóval tárgyal le egy kedvező beszerzési árat, de a termékeket egy független viszonteladón keresztül szállítják le számára úgy, hogy a viszonteladó lesz a termék szerződés szerinti eladója. A Bizottság javaslata alapján a teljesítési szerződések mentesülnek az árrögzítés tilalma alól, azzal a feltétellel, hogy a végfelhasználó lemond arról a jogáról, hogy a szerződést végrehajtó közvetítőt kiválassza. Ilyen lemondás nélkül a szállító csak a legmagasabb viszonteladói árat határozhatja meg, és a közvetítő számára további engedményt adhat. Ez üdvözlendő, de álláspontunk szerint ennek a kivételnek minden vevő számára elérhető kellene, hogy legyen, nem csak a “végfelhasználóknak”. Továbbá felesleges bürokráciának tartjuk a Bizottság által elvárt vevői lemondó nyilatkozatot, amelyet álláspontunk szerint el kellene hagyni.

Említette, hogy a “kettős forgalmazás” szabályai szigorúbbak lesznek, ami érintheti a szállító és viszonteladói információcserét. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Az elmúlt 20 évben a versenyszabályok úgy tekintették, hogy a szállító független viszonteladóival való kapcsolata elsősorban vertikális természetű, még akkor is, ha maga a szállító is jelen van a kiskereskedelmi szinten. A Bizottság által közzé tett szövegtervezet azonban azt tartalmazza, hogy a szállító és a viszonteladók közötti ár- és minden egyéb információcserét a versenytársak közötti horizontális megállapodásokra vonatkozó szigorúbb versenyszabályok alapján szükséges értékelni abban az esetben, ha a szállító és a viszonteladó együttes piaci részesedése meghaladja a 10 %-ot. A tervezetben szereplő 10%-os küszöb és a fenti szabályozás sok kérdést felvet.

Mi történik akkor, ha egyes viszonteladók nagyok, mások pedig kicsik, így egyes viszonteladói kapcsolatok beesnek a szigorúbb szabályok hatálya alá, míg mások nem? Milyen piacon kell vizsgálni a felek együttes piaci részesedését?  A javasolt szabály jelentős bizonytalanságot eredményezne úgy, hogy egyáltalán nem világos, hogy miért lenne szükség a szigorításra. Ha a szigorítást valóban bevezetik, az a gyakorlatban azt jelentené, hogy a kettős forgalmazást végző szállítónak belső tűzfalakat kellene kiépíteniük annak érdekében, hogy szigorúan elkülönítsék a saját kiskereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos és a független viszonteladók tevékenységét érintő adatokat. A szállító saját viszonteladási árait meghatározó értékesítői csapatnak teljesen el kellene különülnie azoktól az értékesítőktől akik a független viszonteladókkal való kapcsolatért felelnek. Álláspontunk szerint ez nehezen kivitelezhető. 

Bízunk ezért benne, hogy sikerül elérni, hogy a Bizottság megváltoztassa álláspontját ezzel kapcsolatban. A Bizottság jelenleg is tárgyalja ezt a kérdést az érdekelt felekkel, és várhatóan a következő hetekben szakértői jelentést tesz közzé ezzel kapcsolatban. Tehát érdemes követni a fejleményeket.

„Ezzel a Bizottság végre elismeri, hogy a két csatorna, azaz az online és az offline értékesítés természeténél fogva eltérő. .”

Szóba került az online értékesítés is. Úgy tűnik, hogy a versenyhatóságok felismerik, hogy az e-kereskedelem óriási sikere nem kívánt következményekkel is járt, amelyek beavatkozást tehetnek szükségessé. Mit gondol, mi változik ezzel kapcsolatban?

A Bizottság új szabályai várhatóan eltörlik azt a szelektív forgalmazási rendszereket érintő követelményt, amely szerint az online értékesítéssel kapcsolatos minőségi kritériumoknak „egyenértékűnek” kell lenniük a hagyományos, fizikai értékesítőpontokra előírt követelményekkel. Ezzel a Bizottság végre elismeri, hogy a két csatorna, azaz az online és az offline értékesítés természeténél fogva eltérő. Ugyanakkor valóban számos vita zajlik a Big Tech piaci erejéről és befolyásáról, ideértve az online platformokat is. 

Számos vita folyik arról is, hogy ki és hogyan használhatja fel a fogyasztók személyes adatait. A forgalmazással összefüggésben a Bizottság új szabályozás csomagja is számos olyan változtatást javasol, amelyek hatással lesznek az e-kereskedelemre és a különféle online eszközök, például platformok és online keresőmotorok vagy hirdetési csatornák használatára. A Bizottság szigorúbb megközelítést kíván alkalmazni az úgynevezett “paritás klauzulák” kapcsán versenyző platformok között. Ennek megfelelően az új szabályok alatt nem mentesülnek az olyan kikötések, amelyek tiltják azt, hogy a szállító a termékeit vagy szolgáltatásait kedvezőbb feltételekkel értékesítse versenyző platformokon.

Ez mit jelenthet a gyakorlatban?

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha egy gyártó vagy importőr egy online kiskereskedelmi platformon keresztül értékesíti a termékeit, akkor a platform üzemeltetője nem tilthatja meg, hogy más, versenyző platformon alacsonyabb áron jelenjen meg a termék. Ez a platformok közti versenyt is elő fogja segíteni, hiszen amelyik alacsonyabb jutalékkal dolgozik, ott lehetővé válik, hogy a kiskereskedelmi árak is alacsonyabbak legyenek, azaz a kedvezményt továbbadják a fogyasztók számára. 

Milyen további változások várhatók?

A Bizottság tisztázza az is, hogy egy adott online értékesítési csatorna – például egy online piactér – használatának korlátozása megengedett a szállító által alkalmazott forgalmazási rendszertől függetlenül, azaz nem csak szelektív forgalmazás esetén. Valamint, szintén az alkalmazott forgalmazási rendszertől függetlenül megengedett lesz annak kikötése, hogy a kereskedő egy vagy több fizikai értékesítési pontot vagy bemutatótermet üzemeltessen, és meghatározott mennyiségű árut értékesítsen offline, feltéve, hogy a kikötés ténylegesen nem az online értékesítés ellehetetlenítését célozza.

Azaz a szállító dönthet majd úgy, hogy a terméke nem jelenhet meg bizonyos online csatornákban, például egy meghatározott online piactéren, illetve a termék értékesítését kötheti készlethez, vagy fizikai üzlethez?

Igen, abban az estben, ha ez nem az online értékesítés ellehetetlenítését célozza.

Az online értékesítés ellehetetlenítését definiálja a tervezet, vagy ez mindig egyedi elbírálás tárgyát képezi?

A tervezet megnevez számos konkrét példát olyan korlátozásokra, amelyeket a Bizottság különösen aggályosnak tart. Így például tilos előírni, hogy csak szakképzett személyzet fizikai jelenléte mellett lehet értékesíteni a terméket, vagy, hogy a kereskedő egyáltalán nem használhatja a szállító márkajelzéseit a honlapján. Szintén tilos általános módon megtiltani az árösszehasonlító honlapok használatát, vagy általában az online keresőkben való hirdetést. Ugyanakkor bizonyos minőségi követelmények előírhatók, és egyes konkrét keresőmotorok akár le is tilthatók, ha az indokolt, és a tilalom nem korlátozza túlzottan a kereskedő online értékesítését. Végső soron minden online értékesítést érintő korlátozást egyedileg kell majd elbírálni, hogy megfelel-e az új szabályoknak.

Az árazást illetően is tartalmaz újdonságokat a tervezet?

A tervezett új szabályok az ún. kettős árazás alkalmazását is megengedik, ami azt jelenti, hogy egy olyan vevő részére, amely online és offline is értékesít, eltérő szállítói árat lehet alkalmazni attól függően, hogy a termékeket a vevő online vagy offline értékesítésre szánja. Ugyanakkor a kettős árazás csak addig megengedett, amíg az illeszkedik az eltérő csatornákon történő értékesítés eltérő költségeihez, és nem célozhatja vagy eredményezheti az online értékesítés ellehetetlenítését.

Tehát egy szállító kérhet magasabb árat egy kereskedőtől ugyanazért a termékért, amennyiben az adott termék online csatornában kerül értékesítésre?

Igen, ez a jelenlegi szabályok alapján nem lehetséges, azonban a tervezet alapján a jövőben megengedett lesz, feltéve persze, hogy a kettős árazás nem az online értékesítés ellehetlenítését célozza, hanem igazolhatóan arra vezethető vissza, hogy az online és az offline értékesítésnek eltérő költségvonzata van, eltérő befektetést tesz szükségessé a kereskedők részéről.

A tervezetet 2022 első felében véglegesítik és fogadják el, idén már életbe is léphet az új szabályozás?

Az új szabályok várhatóan 2022. június 1-én lépnek hatályba azzal, hogy a szabályok egy éves türelmi időt fognak biztosítani arra, hogy a piaci szereplők az új szabályokkal összhangba hozzák a jelenleg hatályos forgalmazási szerződéseiket, feltéve, hogy azok megfelelnek a korábbi, azaz a jelenleg hatályos szabályoknak.

Horányi Mártont, a Baker McKenzie budapesti irodájának partnerét és versenyjogi csoportjának társvezetőjét arról kérdeztük, hogy hazai illetve regionális viszonylatban mit jelenthetnek a változások.

“…további fokozott figyelemre és számos új hatósági vizsgálatra számítunk…”

Mit gondol ezekről a fejleményekről a magyarországi és a tágabb, kelet-közép-európai régió nemzeti versenyhatósági gyakorlatának tükrében?

A versenyhatóságok, köztük az Európai Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok egyre növekvő érdeklődést mutatnak a forgalmazással kapcsolatos ügyek iránt. A vertikális árrögzítést mindig is súlyos jogsértésnek tekintették a kelet-közép-európai régióban, és az elmúlt években Magyarországon és számos környező országban is rekordbírságokat láthattunk viszonteladási árrögzítéssel kapcsolatos ügyekben.

Igazából, a viszonteladási árak meghatározását gyakran legalább olyan „rossznak” tekintik a hatóságok, mint a horizontális, kőkemény kartelleket, és egyes nemzeti jogszabályok – köztük a magyar és a lengyel szabályozás – kifejezetten lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy a tisztán vertikális árrögzítés miatt is önfeljelentést tegyenek, és így mentesüljenek a bírság alól. Az árakkal kapcsolatos korlátozások mellett a kelet-közép-európai régió versenyhatóságai a területi korlátozásokra, a párhuzamos kereskedelem korlátozására, valamint az online értékesítési korlátozásokra és az online platformokkal kapcsolatos paritási rendelkezésekre is összpontosítanak. Összességében tehát az új uniós jogszabályok termékeny talajra fognak esni, így a forgalmazási kérdésekre vonatkozó további fokozott figyelemre és számos új hatósági vizsgálatra számítunk, különösen arra tekintettel, hogy számos kelet-közép-európai országban módosítani kell a helyi jogszabályokat annak érdekében, hogy azok összhangba kerüljenek a felülvizsgált uniós szabályokkal.

Share This