Made in…

Pontosan még nem tudni, hogy mekkora arányban kell kínai termelésből származó alkatrészeket, alapanyagokat tartalmaznia egy terméknek, hogy az Kínában gyártottnak minősüljön azt új amerikai szabályozás szerint. De valószínűleg nem állunk messze a valóságtól, ha azt feltételezzük, hogy ha egy kínai cég Európában gyárt, akkor a termék nem kínai, viszont ha egy európai cég Kínában gyárt, az a produktum már kínai. Lényegében minden olyan vállalat, amely Kínából vásárol, oda szervezi ki a gyártást, vagy maga is Kínában termel, és fontosnak tartja az amerikai piacot, az érintett lehet a szabályozásban. Így aztán kézenfekvő opciónak tűnik a gyártás áthelyezése, hiszen azzal a probléma akár kezelhető is. Ebből az aspektusból érthető, hogy miért vannak jó helyzetben azok a kínai cégek, amelyek az elmúlt években felvásárlások révén európai gyártókapacitásokhoz jutottak. Azok a gyártók viszont a termelési árak alacsonyan tartása miatt Kínára fókuszálták a gyártást, most nehezebb helyzetbe kerülnek. 

 A termelés áthelyezés nem éppen a legegyszerűbb feladat, de mégsem tűnik lehetetlennek. Ugyanis a világjárvány idején, amikor az ellátási láncok akadoztak és a konténerek költségei a többszörösére emelkedtek, a cégek világszerte keresték a lehetséges gyártási kapacitásokat. Így aztán nem teljesen nulláról kell indulni e tekintetben. Az ausztrál Breville, amely Európában Sage néven ismert, legutóbbi részvényeseknek tartott beszámolójában már beszélt is a gyártási stratégia megváltoztatásáról. De más iparágakból is érkeztek már olyan hírek, hogy a cégek csökkentik portfoliójukban a Kínából származó áruk arányát.  

Az Amazon közelmúltbéli bejelentése ellenben meglepő. A cég ugyanis kilátásba helyezte egy pénztárcabarát piactér létrehozását, ahol 20 dollárnál alacsonyabb árú termékeket értékesít majd, reagálva a kínai piacterek térhódítására. Hazai piacukon ez a várható szabályozás tükrében nem tűnik igazán szükségesnek, sőt akár feleslegesnek is tekinthető. Így aztán logikusabb magyarázat lehet, hogy a fejlesztésnek inkább más piacokon, főként Európában lesz jelentősége, amely ezzel a Temu és a Shein mellé kap egy diszkont e-kereskedőt amerikai kivitelben is. Emellett a gyártók termelés áthelyezésnek is lehetnek európai vonzatai, szállítási időben, termékellátottságban vagy akár árakban is.

A termelés áthelyezéssel a gyártók tulajdonképpen csak a kínai árukra kirótt extra vám alól mentesülnek, az import vámot még ilyenkor is meg kell fizetniük. Így azonban legalább a külföldről érkező termékek körében nem kerülnek versenyhátrányba. Mindennek viszont akkor van jelentősége, ha az adott cég nem az Egyesült Államokban gyárt. Ha ugyanis oda helyezi a termelését, akkor az import vám is megszűnik számára. A védővámoknak pedig ez a másik szerepe elvben, vagyis hogy ösztönözzék a cégeket a termelés Amerikába helyezésére. A piaci szereplők azonban nem csak a vámterheket mérlegelik, hanem többek között a gyártás költségeit és esetlegesen egy beruházás megtérülését is. Ráadásul egy üzem létrehozása nem négy év alatt térül meg, a szabályozási környezet viszont változhat négy év múlva. Ezért aztán a cégek nem rohannak fejvesztve, hogy gyárat építsenek a tengerentúlon.  

A háztartásigép-gyártás iparágában viszont az elmúlt években több cég is úgy döntött, hogy megveti lábát Észak-Amerikában. Nem túl valószínű azonban, hogy ezen döntések hátterében az amerikai vámpolitika változásai állnak, bár nem lehet kizárni, hogy a multinacionális cégvezetés legfelsőbb szintjén már évekkel ezelőtt is magától értetődő volt a jelenlegi helyzet kialakulása. Sokkal esélyesebb, hogy az amerikai piac adottságai motiválták a vállalatokat. Az Egyesült Államokban például az ingatlanok értékesíthetőségeinek feltételei közé tartozik bizonyos készülékek megléte, hűtő vagy sütő nélkül nem lehet eladni lakóingatlant. Ennek pedig a gyakorlatban árfelhajtó szerepe van az érintett háztartási készülékek esetében, így az amerikai piac egészen jó üzletnek tűnhet a cégek szemében, különösen a várható szabályozások kapcsán, ami akár azt is eredményezheti, hogy a forrásaikat a tengerentúlra összpontosítják, az európai piacok pedig ezáltal háttérbe szorulnak.