A Candy Hoover Hungary és az Ökumenikus Segélyszervezet példamutató együttműködése
Van valami különösen emberi abban, amikor megállunk a mindennapi rohanásban, észrevesszük mások szükségleteit, és cselekszünk. Erről szólt az a kerekasztal-beszélgetés is, amelyet október végén tartottak Budapesten „Együtt sikerül” címmel, a Candy Hoover Hungary Kft. és az Ökumenikus Segélyszervezet stratégiai együttműködésének részeként.
A beszélgetésen Huczka István, a Candy Hoover Hungary ügyvezetője, Gáncs Kristóf, az Ökumenikus Segélyszervezet ügyvezető igazgatója, Révfalvi Dorottya, a segélyszervezet országos segélyközpontjának vezetője, valamint Gyurta Dániel olimpiai bajnok osztották meg gondolataikat arról, mit is jelent ma a valódi segítség, és hogyan lehet az együttérzést a hétköznapok részévé tenni.
Társadalmi felelősségvállalás – emberi ügyként
A Candy Hoover számára a társadalmi felelősségvállalás nem kampány, hanem küldetés, ahogy Huczka István kiemelte: „Számunkra a társadalmi felelősségvállalás emberi ügy. Ugyanúgy, ahogyan termékeinkkel az intézmények kényelmét szolgáljuk, szeretnénk abban is példát mutatni, hogyan lehet a mindennapok részévé tenni a segítségnyújtást – természetesen, őszintén, értékalapon.”
A vállalat az együttműködés keretében nem csupán háztartási készülékeket adományoz a segélyszervezet által működtetett intézményeknek, hanem aktívan részt vesz az értékteremtésben és a szemléletformálásban is. 2025-ben több mint tíz intézmény jutott modern, megbízható Haier készülékekhez, de az igazi érték nem az eszközökben, hanem az odafigyelésben és az emberi kapcsolódásban rejlik.
A segítés, mint közös gondolkodás
A Segélyszervezet ügyvezetője, Gáncs Kristóf szerint az ilyen együttműködések akkor válnak igazán hatékonnyá, amikor a céges támogatás túlmutat az adományozáson: „A segítés akkor kezd igazán működni, amikor együtt gondolkozunk és együtt cselekszünk – nemcsak az adomány számít, hanem az emberi kapcsolat, a közös elköteleződés.”
A Candy Hoover Hungary és az Ökumenikus Segélyszervezet példát mutat arra, hogyan lehet a vállalati felelősségvállalást valós emberi kapcsolatokra építeni – ahol nemcsak a rászorulók, hanem minden résztvevő nyer: értelmet, közösséget és hitet abban, hogy együtt valóban sikerül.
