„A kínaiak már a spájzban vannak!” – Elvesztett verseny vagy alkalmazkodási kényszer?
Kínai márkák, globális dömping, európai válaszkeresés – az MLBKT Beszerzési Konferenciájának kerekasztal-beszélgetése kendőzetlenül tárta fel, hogyan formálja át a kínai befolyás a beszerzési és kiskereskedelmi szektort, és milyen esélyei maradtak az európai szereplőknek ebben az új gazdasági környezetben.
A Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság (MLBKT) 2025-ös Beszerzési Konferenciája ismét aktuális és sokszínű témákkal várta a szakma képviselőit – az ellátási láncok fenntarthatóságától kezdve a mesterséges intelligencia alkalmazásán át egészen a globális gazdasági folyamatokig. Az előadások és workshopok során számos előadó osztotta meg tapasztalatait a beszerzési szakterület kihívásairól, trendjeiről és lehetséges jövőbeli irányairól. A nap egyik legérdekesebb és egyben a műszaki szakmát érintő programpontja kétségtelenül a „A kínaiak már a spájzban vannak!” című kerekasztal-beszélgetés volt, ahol a résztvevők arra keresték a választ, hogy miként alakítja át Kína térnyerése az európai és hazai kiskereskedelmi és gyártási viszonyokat – és hogy van-e még esély valódi versenyre.
Azurák Zsolt, az Euronics kereskedelmi igazgatója hívta meg a beszélgetésre Huczka Istvánt, a Haier Magyarország ügyvezető igazgatóját, Temesi Györgyöt, a Bravophone Kft. kereskedelmi vezetőjét, valamint Tóth Pétert, az Electrolux (Magyarország, Bulgária és Kazahsztán) kereskedelmi igazgatóját, hogy közösen vitassák meg, hogyan alakítja át a kínai befolyás a kiskereskedelem, a márkastratégia és a beszerzési döntések jövőjét.
Kína már nem csupán a világ „gyára”, hanem egyre inkább technológiai nagyhatalom is – hangzott el már a beszélgetés elején. A kínai márkák nemcsak a spájzba, hanem „a nappalinkba és az egész háztartásunkba” is beköltöztek. A Haier, Hisense, TCL nem ismeretlen nevek már a magyar piacon sem, egyre több háztartásban találkozhatunk velük. „A kínai márkák megduplázták a piaci részesedésüket Európában az elmúlt négy évben” – mutatott rá Azurák Zsolt, hozzátéve, hogy a koreaiak stagnálnak, az európai márkák pedig vesztésre állnak.
Huczka István, aki 26 évet töltött el a Whirlpool élén, nemrégiben csatlakozott a Haierhez, így különösen érdekes nézőpontból beszélt a versenyről. Elmondása szerint a Kínával szembeni meglepődés alaptalan: a kínai fejlődés már a ’80-as években elkezdődött, az igazi áttörést pedig 2010 után hozták meg a komoly K+F befektetések. „Már nem gagyit gyártanak, hanem tudatosan fejlesztett, minőségi termékeket, versenyképes áron, automatizált gyártósorokon.”
Temesi György, a Bravophone Kft. kereskedelmi vezetője arra világított rá, hogy a kis háztartási gépek piacán nem elsősorban a technológia jelenti a versenyelőnyt, hanem a márkaépítés és a marketing. „A hype, a divat Amerikából jön, a gyártók pedig ezt próbálják lekövetni” – fogalmazott. Hozzátette, hogy a kínai márkák gyakran taktikai megfontolások mentén próbálkoznak: „Idejönnek, kipróbálják magukat, ha nem működik, elmennek, majd két év múlva visszatérnek, ha kedvezőbbek a körülmények.” A magyar piac mérete ugyan korlátozott, de a márkák bevezetésének fajlagos költségei magasak – ez pedig csak a legkitartóbb szereplők számára lehet megtérülő.
Tóth Péter, az Electrolux kereskedelmi vezetője a globális gyártási stratégia átrendeződéséről és a COVID utáni korszak kihívásairól beszélt. Kiemelte, hogy az európai gyártók egyik fő versenyhátránya a lassú reakcióidő és a fejlesztési ciklusok hossza, miközben a kínai cégek gyorsasága, rugalmassága és költséghatékonysága egyre nehezebbé teszi a versenyt. „Mi már most forecastot készítünk a Black Friday-re, miközben a kínaiak ez alatt akár egy teljesen új termékplatformot is képesek kifejleszteni és piacra dobni.” – mutatott rá. Ugyanakkor szerinte az európai gyártók még előnyt élveznek a beépíthető termékek és a komplex vevői igények kezelésében – ezekben a szegmensekben a helyismeret és a rugalmasság még mindig versenyképes lehetőség.
Azurák Zsolt provokatív kérdésére – miért ne álljon át egy kereskedő teljesen kínai portfólióra – a válaszok nemcsak gazdaságiak, hanem stratégiai szempontokat is érintettek. Kínai partnerek gyakran vonzóbb szerződéses feltételeket kínálnak, de a logisztikai bizonytalanság, a pénzügyi rugalmasság hiánya, a helyi szabályozások és a kiszámíthatóság kérdései továbbra is kockázati tényezők. A komplexitás kezelése, a régiós rugalmasság, a beépíthető termékekre való gyors reakciókészség még mindig Európa előnye lehet – legalábbis egy ideig.
A beszélgetés zárásaként minden résztvevőtől elhangzott a nagy kérdés: Európa elvesztette a versenyt? Huczka István ironikusan Virág elvtársat idézte: „Ez már az ítélet.” Temesi György szerint is „nincs már verseny, csak eredményhirdetés”. Egyedül Tóth Péter volt óvatosabb: egyes szegmensek – mint a beépíthető készülékek – még őrzik az európai gyártók esélyét. De az évtized végéig ez is eldőlhet.
A Sell magazin következő számában megszólaltatjuk a szakma képviselőit, hogy bővebben kifejtsék véleményüket a témában.
